Szeretek moziba járni. Teljesen más érzés a filmeket nagy képernyőn nézni, mint otthon a tv-ben. Bár filmekben válogatós vagyok, örömmel konstatáltam, hogy decemberben nagyon sok új alkotás került a mozikba, amelyeket előbb-utóbb megnézek majd. Időnként beülök olyan filmekre is, amelyeket a rendező, a színészek vagy a helyszín miatt nézek meg és nem feltétlenül a film, mint műalkotás értéke számít. Az ilyen filmeket megnézi az ember, nem vár túl sokat tőle és így nem éri csalódás. Ilyen film volt a legutóbb megnézett "Ausztrália".
Már a főszereplők, Nicole Kidman és Hugh Jackman, meg a rendező, Baz Luhrmann (Rómeo és Júlia, Moulin Rouge) neve garancia arra, hogy a film nézhető lesz. A helyszín, Ausztrália és a történet teljessé teszik a filmet és bár semmi olyan nem áthatunk, amit korábban még nem láttunk filmen, mégsem megy el (számomra legalábbis) giccsesen amerikai filmbe. Nézhető, élvezhető - és biztos vagyok abban, hogy mindkét sztár szerzett még pár rajongót magának ezzel az alkotással.
" Az Ausztrália igazi 3 in 1 film: romantikus-háborús western. Baz Luhrmann pont a megfelelő arányban vitte be a Marlboro-reklámokat idéző hegyek közé a szerelmi szálat, meg a második világháborút. Az alapsztori az Afrika királynőjét idézi: az angol úrinő (Nicole Kidman) kényszerből együtt utazik a vadont járó, ápolatlan kalandorral (Hugh Jackman), akivel természetesen a sorozatos viták ellenére összejön. Jackman persze nem egy Humphrey Bogart , inkább Rozsomák az X-Menből: szőrös mellkast villantó, vicsorgó ősmacsó. A westernkörnyezet viszont abszolút illik hozzá, szakállal és kalapban tiszta Clint Eastwood A Jó, a Rossz és a Csúfból.
A smink nélkül is hullafehér Nicole Kidman összetettebb karaktert alakít, de hitelesen mutatja be mindegyik arcát. A film elején még megszeppent grófnő, aki egy teherautónyi bőrönddel érkezik a sivatagba, miután megörökli elhunyt férje birtokait. A farmon kevés a hajcsár, és azok is ellene ármánykodnak, ezért Kidman nyeregbe pattan, hogy a rivális marhakereskedő előtt hajthassák át a csordát a veszélyekkel teli senkiföldjén egészen a darwini kikötőig.
A Vadon szavát idéző, kalandos út végére Kidmanből is sáros arcú, rumot vedelő "cowgirl" lesz, mint az 1984-es Ausztrál expresszben, és ez még mindig jól áll neki. Anyának sem rossz, az a jelenete a legszebb, amikor a hozzá csapódó bennszülött kisfiúnak mese helyett, kicsit bénázva elénekli az Óz a csodák csodájából az Over the Rainbowt (ez a film kulcsmotívuma). Na ezt az idillt zúzza szét a játékidő felénél a japánok támadása, meg a rasszizmus: a félvér kisfiút elszakítják Kidmantől, és egy Titanicra emlékeztető jelenetben a gazdagok gőzhajója helyett a papok rozzant csónakjába rakják, a bennszülöttek közé. Oscar-tippünk szerint biztosan jelölik legjobb film, fényképezés, díszlet, zene, speciális effekt, hang, hangvágás díjakra.
A 46 éves Baz Luhrmann Lucashoz és Tarantinóhoz hasonlóan a kedvenc filmjeiből lopkodta össze a sztorit és a karaktereket (lásd a keretest). De ezt nem is tagadja, mert egy ausztrál porfészekben nőtt fel, ahol az egyetlen szórakozás a mozi volt. Casablancán, éneklő cowboyos filmeken meg musicaleken nőtt fel. Az Ausztrália egy profin összerakott szerelmi történet, ami egyszerre tiszteleg a hollywoodi álomgyár száz éve, és Luhrmann ausztrál öröksége előtt. A díszletei éppen ezért harsányak, túlszínezettek, a tájképek giccsesen festményszerűek, a lángoló csatahajók képe meg pofátlanul hatásvadász. Az Elfújta a szélhez képest azért jóval kevesebb volt a stúdiófelvétel, például a kikötőnél, de a legtöbb inkább agyonszűrőzött-utómunkázott sivatagi tájkép.
Szerencsére a film humora sokat enyhít ezen a megalománián, mindig váratlan poénok szakítják meg a nyáltengerben úszó jeleneteket. A kedvencem még az elején volt: kengurucsapat ugrál belassítva a sivatagban robogó teherautó mellett, aztán egy puskadörrenés, és a következő képen már benszülöttek szíjazzák fel a vacsorának való, véres kengurutetemet a platóra."
Szűcs Gyula
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/austr1229/
MEGVÁLTÓ
MŰVEK
Jorge Luis Borges
Egy őszön, az idő adta egyik őszön összegyűltek Izumóban – nem először – a Sintó istenségei. Úgy hírlik, hogy nyolcmillióan voltak; roppant félénk ember lévén, én bizony egy kicsit elveszettnek hinném magam akkora tömegben. Amúgy sem tanácsos felfoghatatlan számokon törni a fejünket. Mondjuk inkább, hogy nyolcan voltak, mert a nyolcas szám a japán szigeteken jó előjel.
Bánatosak voltak, de nem látszott rajtuk, mert az istenségek arca olyan, mint a kandzsi írásjegyek, kifürkészhetetlenek. Egy domb zöldellő csúcsán leültek körben a földre. Az égből vagy egy kőből vagy egy hópehelyből már régóta figyelték az embereket. Az egyik istenség megszólalt:
– Sok napja vagy sok százada már, hogy itt egybegyűlünk, hogy megteremtsük Japánt és a világot. Jól sikerültek a vizek, a halak, a szivárvány hét színe, a növények és az állatok nemzedékei. Hogy ez a sok minden ne nyomassza az embert, ő az egymásutániságot, a sokféle napot és az egyforma éjszakát kapta. Továbbá azt a képességet, hogy változatokkal kísérletezhet. A méh mindig kast épít; az ember mindenféle eszközt talált ki: az ekét, a kulcsot, a kaleidoszkópot. És kitalálta a kardot és a háborúzást is. Az imént álmodott meg egy láthatatlan fegyvert, ami a történelem végét jelentheti. Mielőtt bekövetkeznék ez az esztelenség, semmisítsük meg az embert.
Elméláztak. Egy másik istenség ráérősen folytatta:
– Igaz. Valóban megálmodta azt a kegyetlen dolgot, de hát itt van ez is, ami elfér tizenhét szótagnyi helyen.
Elszavalta. Ismeretlen nyelven volt, nem értettem.
A főisten döntött:
– Maradjon fenn az ember.
Így hát egy haiku műve, hogy megmenekült az emberi nem.
Izumo, 1984. április 27.
Ez
az a kéz, mely
megérintette
néha
hajad
szálát.
Jorge
Luis Borges
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután
már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."
Márk - 6 éves
Véget ért a munka erre az évre, megünnepeltük egy céges ebéddel, ami igazán családias hangulatban telt és két hétig valamelyest lazíthatok. Nem terveztem utazni sehova, most így az ünnepek előtt valahogy nincs bennem az "útrakelés" érzése sem, kezdek valamilyen helyet találni itthon, visszaállok lassan a budapesti életre, gondolkodásra. Ma délben csörrent a telefonom és megkaptam végre a régen várt hírt is: ma befejezték a lakás felújítását és holnap takarítanak, este már költözhetek.
Annyit költöztem már az utóbbi években, hogy már nagyon rutinos vagyok a dobozok beszerzéseben, a ki- és bepakolásban. Ma tehát nekifogtam kiválogatni amit holnap-holnapután az új lakásba magammal vihetek. Valójában nincs sok minden, majdnem elfér egy hátizsákba és egy böröndbe - kivéve a matracot persze, mert azért azt mégsem tudom belezsúfolni egyikbe sem. Szóval válogatok és közben dobálok ki dolgokat, amelyeket fölöslegesnek tartok. Próbálom eltervezni, milyen is legyek harmincvalahánynégyzetméteren. Képek, könyvek, zenék, személyes tárgyak. Új hely, új élet. Sokadszorra. Vajon vége lesz ennek valamikor ? Vagy valóban költözés / utazás az életem?
Hosszú hosszú idő óta újra megjelentek a szellemeim. Azt hittem, rajtuk nem kezd ki az idő vasfoga, de valahogy most mindketten megváltoztak. Nagyon sokáig csak ültek mellettem és néztek engem, mint öreg Buddhák és most láttam először a szemük színét. Aki eddig a változtatás mellett érvelt, aranybarna tekintettel nézett és mintha önmagam láttam volna a szemében. Aki az örök utazásra és kalandra buzdított, zöldeskék szemmel villant rám, hogy kifürkéssze, mi változott bennem amióta utoljára találkoztunk.
Szóval sokáig ültünk és csak néztük egymást mi hárman; nem volt szükség szavakra, már olyan régóta együtt vagyunk, hogy szinte a gondolatokból olvasunk. Lassan ugyanolyan jól ismerem őket, mint ők engem. A napok, hetek és hónapok teltek, változtak dolgok de a fő kérdés, amióta megjelentek az életemben (vagy inkább az álmaimban) azóta sem változott semmit. Átléptem a negyedik X-et és valahol ugyanúgy élek, ugyanolyan kalandor vagyok mint 20 éve. Valahogy meg kellene állni - de hol és hogyan? A kérdés már számtalanszor felvetődött és még meg sem közelítettem a választ. Azt már tudom, hogy a velem szemben ülő lelkitársaim sem fognak ebben komolyabb segítséget nyújtani, hisz amig az egyik pro, a másik kontra véleményeket formál és mindig ugyanoda billentik vissza a döntés súlyát. Most már mosolyogni is tudok ezen, de meghallgatni mindig meghallgatom amit mondanak. Inkább velük társalogjak álmomban mint magammal napközben :)))
Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene.
Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs.
Őszentsége, a dalai láma
